Anicka Alexandra megosztó témájával II. helyezést ért el a Tudományos Diákköri Konferencián, tovább jutva ezzel az országos megmérettetésre. Kutatásának címe „A tervezett otthonszülés megvalósulása a szülésélmény aspektusából”.
Milyen szakmára készül?
A védőnő alapképzés után elkezdtem a szakvédőnő mesterképzést, amivel idén januárban végeztem. Jelenleg a Semmelweis Egyetem II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján, illetve a Duna Medical Centerben dolgozom kórházi védőnőként.
Mi motiválta a tudományos kutatása kapcsán?
Először a kiégést szemeltem ki, mint potenciális témakör. De elbizonytalanodtam, mert nem kaptam rá lelkesítő reakciókat, mindenki csak legyintett, hogy ez már lerágott csont. Próbáltam olyasmivel előrukkolni, ami kapcsolódik a munkakörömhöz, jártas vagyok benne, vagy lehetőleg közel áll hozzám. Ekkor jutott eszembe az otthonszülés megosztó jelensége. Tetszett a gondolat, hogy szakdolgozatomnak valami kevésbé konvencionális és inkább ellentmondásos témát válasszak. A végső címem tehát A tervezett otthonszülés megvalósulása a szülésélmény aspektusából lett.
Röviden mutassa be kutatását
Alapvetően egyik oldal mellett sem állok, ha a kórházi- vagy az otthonszülést nézzük, érdekel a dolog, de mégiscsak kórházi védőnő vagyok. Viszont szerettem volna megvizsgálni az előfordulását. Több Facebook csoport működik, ahol a nők megoszthatják tapasztalataikat, illetve érdeklődésüket a témával kapcsolatban. Ezek a csoportok nagy segítségemre voltak a kutatás során.
Magyarországon még nem alakult ki kultúrája az otthonszülésnek, ezért kevésbé fogadják el, nincs a köztudatban a lehetősége. Pont ezért volt meglepő, hogy a kérdőívem több mint 300 kitöltőjének a 30 százaléka otthon szült. Ez nem egyezik azzal a statisztikai adattal, miszerint az otthon szülő nők aránya a kórházival szemben 0,5-1 százaléknál mozog évek óta. A kérdőívem tehát megtalálta a maga embereit attól függetlenül, hogy nagyon vegyes volt a merítés, betettem például egy kórházi szülésfelkészítő csoportba is, amiben nagyjából 250-en vannak.
Vannak későbbi tudományos tervei?
Amikor elkezdtem az egyetemet, az volt a legfontosabb célom, hogy szeretnék majd a felsőoktatásban oktatni, amihez kell az elvégzett mesterszak és a megkezdett PhD. Erről nem tettem le, viszont nappalin a két munkahelyem mellett sok lenne. Ezért levelezőn tervezem a folytatást, és ehhez kapcsolódóan kutatnánk tovább a háborítatlan szülés preventív lehetőségeit.
Ez egy kiaknázatlan terület, ami egyre inkább igényli, hogy foglalkozzanak vele, csak nincs közösség vagy személy, aki hangot adhatna neki. Szükség lenne olyan rendeletekre és intézkedésekre, amik mellett nagyobb biztonsággal végezhetnének vagy vehetnének részt ilyenekben szülésznők és bábák egyaránt. Szerintem, amennyiben van rá igény, és elérhető a közelben a kórházi háttér, illetve alacsony kockázatú a várandóság, abban az esetben célravezetőbb volna támogatni az otthonszülés irányába húzó kismamákat.
Mik voltak a benyomásai a TDK konferenciáról?
A BSc-t Budapesten végeztem, ahol egyáltalán nem jutott eszembe, hogy induljak. Viszont Szegeden a konzulensem többször bátorított, hogy ez milyen jó dolog és milyen hasznos a témánk. Részt vett a kutatásban egy statisztikus is, Dr. Zrínyi Miklós. Ő szintén felhívta a figyelmem a hasznos eredményekre, amiket érdemes lenne tudományos cikkben publikálni, és véleménye szerint alapvető volt, hogy a TDK-n is képviselni kell a témánkat, így nem volt kérdés a részvételem.
Hasznos volt hallani a többi érdekes kutatást, rengeteget lehet tanulni egy ilyen eseményen. Azt mondanom sem kell, hogy szakdolgozati védésre ez kiválóan felkészít. Egyébként nagyon családias a légkör és rengeteg bátorítást kap az ember mindenkitől.
Én második helyezést értem el, ami azt jelenti, megyek az OTDK-ra. Van bennem izgalom rendesen, de állok elébe a kihívásnak! Egyébként a rendelkezésre álló 10 perc úgy elsuhan, hogy kifejezetten nehéz beleférni. Pedig érdemes, hiszen pontot vonnak le, ha valaki nem tartja az időt. Nekem 10 perc után is még bőven lett volna mit mondanom. És még így is – vagy pont ezért –, a bizottságnak több kérdése is volt hozzám. Sok témánál nincs, vagy csak 1-2 merül fel, ezzel szemben én legalább 6-7 kérdést kaptam.
Mik a szabadidős tevékenységei?
A tanulás mellett nem igazán volt időm másra, de nagyon szeretek túrázni, most például egy körtúrán fogok részt venni, ahol minden nap 10 kilómétert teszünk meg. Kicsit olyan, mint a kutatás, szenvedős az út, de utána olyan kilátást láthatsz, amiért az egész megéri. Emellett a családommal próbálok minél több időt eltölteni, valamint egy költözés projekt is képben van.
A mostani kutatásom nagy kedvet hozott nekem a továbbiakra. Úgy érzem, priorizálást igényel a munka- és magánélet közötti időbeosztás, viszont, ha levelezőn a saját tempómban kutathatnék, vagy kapcsolódhatnék mások hasonló témáihoz, az szuper lenne.
Van példaképe?
Először is a jelenlegi konzulensemet, Dr. Nagy-Grócz Gábort emelném ki, aki úgy gondolom, máris rengeteget elért karriere során.
A BSc-n pedig Dr. Szöllősi Katalin volt a konzulensem, akire szintén nagyon felnézek, mindig az Ő példáját szerettem volna követni. Ő szintén, a BSc-t elvégezve, a klinikán dolgozott kórházi védőnőként, majd mindezek mellett tanár lett a SOTE-n, most pedig az Országos Kórházi Főigazgatóságnál dolgozik. Olyan utat tett meg fiatal kora ellenére, amivel motivált engem. Szeretem azokat az embereket követni, akik gyors tempóban haladnak előre, látják, mi a céljuk, tudják, mi kell hozzá, és megcsinálják!
