Kovács Rebeka harmadik helyezést ért el az Újszülöttkori anyagcsere szűrővizsgálatokkal kapcsolatos ismeretek felmérése területi védőnők körében című kutatásával a Tudományos Diákköri Konferencián. Többek közt a kutatásáról, a tapasztalatairól, és a motivációiról is megkérdeztük.
Milyen szakmára készül?
Alapvetően korházi védőnőnek készülök, de nem zárom ki a második diploma lehetőségét sem, szívesen belekóstolnék az ápolói vagy a szülésznői szakma rejtelmeibe, az ETSZK keretein belül folytatva tanulmányaimat.
Mi motiválta a tudományos kutatás kapcsán?
Az egyik konzulensem, Monostori Dóra tanárnő összekötött a Szegedi Anyagcsere- és Szűrőlaborral, akik elmondák, hogy felfedeztek bizonyos hiányosságokat a területi védőnők tudásában. Ezen mindenképpen szeretnének segíteni, csak egyelőre azt nem tudják, merre induljanak el, pontosan milyen továbbképzésekre lenne szükség. Lényegében ezért készült el ez a szakdolgozat illetve kérdőív, hogy felmérjük a területi védőnők tudását és ezáltan célzottan segítséget nyújtsunk. Tehát az én elsődleges célom a fejlesztés volt.
Röviden mutassa be a kutatásodat
A kutatásom az újszülöttkori anyagcserebetegségek szűrésével foglalkozik. Minden Magyarországon aktívan dolgozó védőnőnek tudnia kellene, hogy a szűrések mikor és hogyan történnek, a szűrőkártyával mit szabad csinálni és, hogy milyen betegségeket lehet szűrni vele.
Összesen 27 anyagcserebetegséget vizsgálunk a szűrőkártyával, amelyekből néhányat emeltem ki az előadásomban. Ezek többek között a cisztás fibrózis, az SMA, a hipotireoidizmus, a fenilketonuria, az urea-ciklus zavarai, a biotinidáz defektus és a galaktozémia. A védőnők részéről magukról a betegségekről, illetve azok szűréséről és kezeléséről éreztünk bizonytalanságot a tudásuk tekintetében. Az egyik kérdésem például az volt, hogy lehet-e szárítani a szűrőkártyát, amire helyesen nemmel feleltek 83 százalékban, viszont a többiek sajnos igennel vagy nem tudommal, ami nagy probléma. A szűrőkártyákat nem szabad napfényre vagy radiátorra tenni, ezt fontos tudnia annak, aki a szűrést végzi.
A TDK miatt lezártuk a kérdőívet, viszont az anyagcsere labor szeretné kiterjeszteni szélesebb körben, ezért ugyanezt egy új űrlapon újra kiküldték országos szinten, hogy tovább tudjanak vizsgálódni. Az én eredeti kérdőívemet összesen 95-en töltötték ki, az új kiküldés jelenleg 167 kitöltésnél jár.
Mik a tudományos tervei a jövőre vonatkozóan?
Szeretném folytatni az agyagcserelaborral való közös munkát. Nem titkolt célunk, hogy idővel egy tudományos cikket készítsünk a témában. Habár alapvetően nem tartom magam kifejezetten kutató típusnak és inkább a gyakorlatot preferálom, most a szakmai munkám alatt sok olyan téma megfogalmazódott bennem, amit még szívesen kutatnék.
Ki inspirálta?
Két oktatóm rögtön eszembe jut, ha példaképekről van szó. Joó Gabriella tanárnő, illetve Kószóné Czikora Judit tanárnő és klinikai főnővér voltak rám nagy hatással mind a tudományos életben, mint a magánéletben. Mindkettőjükre maximálisnak felnézek és tudom, hogy ha például Czikora Judit tanárnőnek – aki egy igencsak felelős posztot lát el –, feltennék bármilyen szülészeti kérdést email-en keresztül, a rengeteg teendője mellett azon lenne, hogy a lehető legrövidebb időn belül választ adjon. Ők ketten a sikereik mellett nagyon jó emberek tudtak maradni, és ez számomra hatalmas dolog.
Mik voltak a benyomásai a Tudományos Diákköri Konferenciáról?
Őszinte leszek, úgy tudtam, az első három helyezett mentesül a szakdolgozati védés alól. Utólag kiderült, hogy ez nem feltétlenül így van, sok múlik az opponens és a Dékán Asszony véleményén. Viszont ettől a tapasztalattól függetlenül nagyon ajánlom minden alsóbb éves hallgatónak a TDK-n való részvételt. Rengeteget ad, úgy érzem sokkal előrébb tartok a tanulmányaimban, és persze a szakdolgozatomat tekintve is, ami nem kis előny. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy itt az ember megtanul előadni, kiállni mások elé. Így már például, ha arról lesz szó, hogy meg kell csinálnom a szakdolgozati védést, sokkal kevésbé fogok izgulni, hiszen egyszer már előadtam.
A konferencia alatt egyébként remekül éreztem magam, kifejezetten jó volt látni, hogy a diákok hogyan ugorják meg ezt az akadályt. Inspirálódni tudtam mások előadásmódjából. Ilyenkor ráébred az ember, hogy mennyi mindent nem tud és hány különböző területen tudna még fejlődni.
A hallgatók is tisztelettel álltak egymáshoz, persze, nem érdekelhet mindenkit minden, de még ebben az esetben is támogattuk a másikat. Jó érzés volt úgy előadni, hogy tényleg odafigyeltek arra, amit mondok.
Mik a kedvenc szabadidős tevékenységei?
Szeretek mindent, amihez kreativitás kell. Imádok rajzolni, illetve a kalligráfia már általános iskola óta érdekel. Ezen felül a szülészet témakörével a szabadidőmben is szívesen foglalkozom. Elkezdtem írni egy hallgatói jegyzetet, ami olyan szinten még bőven nincs, hogy kiadásba kerüljön, de nagy segítség lehet akár alsóbb évesnek. Ó, és nagyon szeretek tollaslabdázni is!
