Papp Máté Levente végzős gyógytornász hallgató, akit a gyakorlati ismereteken túl a kutatás világa is vonz. A legutóbbi Tudományos Diákköri Konferencián harmadik helyezést ért el A vegetatív idegrendszer állapotának hatásai a poszturális stabilitásra témájú kutatásával.
Mi motiválta a tudományos kutatásra?
Az elsődleges motivációm az volt, hogy kipróbáljam magam kutatóként. Korábban volt egy tárgyunk szakdolgozati kutatómunka néven. Itt betekintést nyerhettem többek között egy kutatás felépítésébe, hogy hogyan érdemes utánanézni a szakirodalmaknak és hogyan működik a statisztikai háttér. Ha őszinte akarok lenni, ez utóbbi megijesztett és akkor azt kívántam, bárcsak sose kéne ezzel foglalkoznom. A sors iróniája és egyben szerencse, hogy végül nem így alakult. Statisztika ide vagy oda, már óra közben is belegondoltam, milyen jó érzés lenne kimondani, hogy egy kutatás kapcsán szignifikáns eredményt értünk el.
A gyógytornász szakma jelentős része inkább gyakorlatias. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy legyenek olyan szakmabeliek, akik kifejezetten új lehetőségek feltárására fektetik a hangsúlyt. Ezért szerettem volna kipróbálni, hogy később eldönthessem, milyen irányt veszek a szakmán belül.
Meséljen a mostani kutatása témájáról
A poszturális kontrollt vizsgáltam, ennél fogva ez egy neurológiai témájú kutatás volt. A központban a vegetatív idegrendszer hatása állt az egyensúlyra nézve. Paraszimpatikus tónusfokozódást próbáltam elérni egy intervencióval. A kérdés az volt, hogy az így elért tónusfokozódásnak milyen hatása lehet az egyensúlyozásra.
A kutatás egy előméréssel kezdődött, felmértem a vegetatív idegrendszer állapotát, ahol megtudtam, hogy szimpatikus vagy paraszimpatikus tónusban van-e jelentősebb mértékben. Ezt egy poszturális kontroll vizsgálatból szűrtem le egy olyan eszközzel, aminek a platformjai érzékelik a test középpontjának kilengéseit.
Ezzel tehát fel tudtam mérni a kiindulási állapotot. Utána a beavatkozással különféle módszerekkel vagus vagy paraszimpatikus tónusfokozódást értem el, majd a visszamérés során újra megmértem az elért paraszimpatikus tónust, végül ismételten a poszturális kontroll változásait.
A vegetatív idegrendszer hatását, illetve a vagus vagy paraszimpatikus tónusfokozódás hatását már többféle vonatkozásban vizsgálták, ezekről szintén vannak tanulmányok, de kifejezetten az egyensúlyra nézve eddig nem sokan foglalkoztak vele. Fontosnak tartottam, hogy kiderítsem, ez valóban egy járható út-e az egyensúly fejlesztésben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a szakirodalmak közötti hiányzó rést próbáltam kitölteni.
Az eredményeket látva azt már biztosan kijelenthetem, hogy a rövid távú tapasztalatok vonatkozásában pozitív hatással voltunk a poszturális kontrollra. A hőnáhított szignifikancia szót pedig büszkén használhatom a kutatásomra! Amivel még érdemes lenne foglalkozni a jövőben, azok a hosszú távú hatások, illetve más betegcsoportok vizsgálata, például az idősebb populáció.
Mik voltak a benyomásai a TDK-ról?
Nagyon jó lehetőségnek tartottam a TDK-t, itt valóban ki tudja próbálni magát az ember. Az egyetemi közegben teljesen más módon kell helytállni, itt egy egész kutatást kellett felépíteni és utána prezentálni zsűri előtt, reagálni a kérdéseikre. Ezen felül pedig maga a felkészülés is hatalmas élmény volt. Hálás vagyok a konzulensemnek, Nagy Editnek a rengeteg támogatásért és a nagyszerű közös munkáért. A TDK rendkívül pozitív élmény volt, kijelenthetem, hogy az egész folyamat kifejezetten sokat adott nekem, színesebb és összességében több lettem tőle. Egyébként szuperül fel van osztva, jó döntés volt, hogy minden tanszékről delegáltak zsűrit. Érdekes volt látni, hogy egyes szakokon milyen kutatások születtek.
Hogyan tölti a szabadidejét?
Már amennyi szabadidőm marad a suli és a felkészülések mellett. De azért igyekszem kikapcsolódni és minél több mozgást beiktatni, legtöbbször a barátaimmal megyek biciklizni vagy edzeni, esetleg közösen főzni. Emellett természetesen a külön költözés miatt a háziasszony énemet is elő kell vennem. Ha hobbinak számít a házimunka, akkor mondhatjuk, hogy elég sok időt szentelek a hobbimnak… Viccet félretéve, szerencsére itt Szegeden nagyon jó a közeg és mindig van programlehetőség.
Van példaképed?
Ha szakmai példaképről van szó, egyértelműen a tanáraimat mondanám. Szerencsés vagyok, hiszen az évek során a rengeteg tudáson túl, amit átadtak, ugyanígy építették bennünk azt a szemléletmódot és mentalitást, ami egy ilyen szakmához kell. Most a gyakorlaton sokszor érzem, hogy automatikusan átemelem a tanáraim nézeteit és azt, ahogyan a betegekhez fordulnak. Ők adtak alapot, hiszen először rajtuk keresztül találkoztam a gyógytornász szakmával és a kvalitásokkal, amik ehhez elengedhetetlenek. Ha már példaképek, akkor meg kell említenem a gyakorlatvezetőimet is, akik az egészségügyben uralkodó helyzet ellenére is lelkiismeretesen ott vannak a betegek mellett és megmutatják, hogy a körülmények ellenére is lehet ezt jól és lelkesen csinálni. Ezért felnézek rájuk.
