„Nyugalmas tenger nem nevel harcedzett hajósokat” – interjú Prof. Dr. Tóth-Molnár Edittel

– Mit szólt, amikor felkérték arra, hogy legyen a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar dékánja?

– Megtisztelő volt a felkérés, ám elsőre nem voltam benne biztos, hogy ezt az óriási felelősséggel, naprakészséggel járó feladatot, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Szemészeti Klinika vezetése mellett optimálisan el tudom majd látni. Aztán némi gondolkodást követően úgy éreztem, hogy ez is, mint, ahogyan orvosnak lenni is, egyfajta szolgálat, amit jó célok érdekében teszek. Így aztán némi bizonytalankodást követően elfogadtam a felkérést.

– Milyenek az első benyomásai?

– Örömmel jelenthetem ki, hogy támogató, barátságos és konstruktív kollégák közé kerültem. Egy összetartó, hagyományokkal rendelkező, innovációra nyitott közösség tagja lettem, a céljaink pedig azonosak: felkészíteni a hallgatóinkat a XXI. század azon kihívásaira, amelyekkel az egészségügyi és szociális szférában találkozhatnak.

– Mit ígért az SZTE ETSZK polgárainak?

– A kar hagyományait megtartva, abból építkezve és arra építve szeretném az előttünk álló lehetőségeket kiaknázni, a kihívásokra választ találni. Az egészségügy területén számos olyan képzésre van igény, amelyre 10-15 évvel ezelőtt még nem volt. Nem beszélve azokról a technikai és technológiai kihívásokról, amelyek már az ajtónkon kopogtatnak. Az oktatási portfóliónk szélesítése, innovatív kiegészítése folyamatos feladat lesz az elkövetkezendő években. Ezen felül szeretném, ha a Kar egyre inkább ismerté válna a maga tudástárával, adottságaival és lehetőségeivel a nemzetközi porondon is. Ennek érdekében már tettünk néhány lépést, vendégelőadók jönnek októberben hozzánk a belfasti Quens University-ről, és tőlünk is ellátogat majd oda néhány kolléga.

Emellett úgy gondolom, hogy egy tudományegyetemi karnak az oktatáshoz hasonló intenzitással szükséges a kutatásra is koncentrálnia. Definiálnunk kell a Kar tudományos karakterét és meg kell mutassuk azt. Az Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar munkatársai közül a jelenlegi PhD témavezetők és PhD hallgatók egyetemünk Orvos- és Gyógyszerésztudományi Doktori Iskoláiban, vagy a társegyetemek egészségtudományi doktori iskoláiban tevékenykednek. Nemcsak dékánként, hanem mint 30 éve a pályán lévő orvosként, kutatóként is úgy gondolom, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek szüksége van egy Egészségtudományi Doktori Iskolára is. Egy ilyen tudományos műhely létrehozása nagymértékben növelné a Karon a PhD fokozattal rendelkező munkatársak számát, emelné a habilitációval rendelkezők arányát. Ezen dolgozunk most.

Prof. Dr. Tóth-Molnár Edit, az SZTE ETSZK új dékánja.

– A nemrég napvilágot látott felvételi eredmények jól mutatják, hogy a Szegedi Tudományegyetem, azon belül is szinte minden kar, nagyon népszerűnek bizonyult nemcsak a magyar, hanem a külföldiek körében is. Az Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar esetében hogyan értékelendő ez az eredmény?

– A 2023/24-es tanévben az ETSZK-n több mint 700 új hallgató kezdi meg tanulmányait. Ez rekord, sőt lassan elérjük a teljesítő képességünk határát. 500 fő felett van a nappali tagozatos hallgatók száma és 200 körül mozog a levelező tagozatos hallgatóink száma. Ezek a számok magukba foglalják a mesterképzésben résztvevő hallgatóinkat is. És, ami talán a ráadás, hogy az idei évben jelentősen megnövekedett a külföldi hallgatóink száma is. Ők gyógytornász és ápoló szakon folytathatják angol nyelven tanulmányaikat. Ám ezen a két, angol nyelvű képzési területen még tudjuk növelni kapacitásainkat. Ha ezek a külföldi hallgatók tovább viszik a jó hírünket, biztos vagyok benne, hogy növelni is fogjuk. Persze kizárólag úgy tudjuk ezt megtenni, ha közben a mennyiség nem megy a minőség rovására.

– Nemcsak az elméleti, de a gyakorlati oktatás is nagyon fontos, minden kar esetében, az egészségügyi képzésekre koncentráló karokon pedig talán még inkább az. Az ön személye, kapcsolati rendszere, hogyan, milyen módon tud majd segíteni abban, hogy változatos gyakorlati oktatásban részesüljenek az SZTE ETSZK hallgatói?

– Úgy gondolom, szerencsénk van, ugyanis Karunk nagyon sok partner intézménnyel, oktatókórházzal áll kapcsolatban, így gyógytornász, védőnő, ápoló, szociális munkás és dentálhigiénikus hallgatóink mindegyike magas színvonalú gyakorlati oktatásban részesül nemcsak egyetemünkön, hanem az ország több pontján is. Természetesen a személyes kapcsolataim és a klinikai rendszerbe való beágyazottság bizonyos helyzetekben, ezen a területen is előny lesz.

 Édesapja inspirálta.

– Ön miért döntött úgy, hogy orvos lesz?

Édesapám állatorvos volt, falusi állatorvosként is tudományos publikációi jelentek meg, igazi innovátor volt. Az ő elhivatottsága, szakmaszeretete terelt a gyógyítás felé. Örök fájdalom, hogy későbbi eredményeimből sajnos csak kevésnek lehetett tanúja.

Sokáig bőrgyógyász szerettem volna lenni, a Bőrgyógyászati Klinikán végeztem TDK tudományos munkát. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban gondoltam meg magam és fordultam a szemészet felé. Nagyon sokat köszönhetek Prof. Dr. Dobozy Attilának, a Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika akkori igazgatójának és Prof. Dr. Hammer Helgának, a Szemészeti Klinika egyetemi tanárának, akik mindvégig támogattak, mentoráltak és lehetőséget adtak a fejlődésre. Az ő szakmai és emberi attitűdjük példaként szolgál a pályám során. A végzés után a Szemészeti Klinikán kezdtem el dolgozni. Kezdő orvosként Hammer Professzornő és Dobozy Professzor Úr lehetőséget adtak arra, hogy rögtön részese lehessek egy akkor induló projektnek, az ő segítségükkel és vezetésükkel kezdtük el a szemészeti pigmentált elváltozások és bizonyos típusú bőrelváltozások közötti ok-okozati kapcsolatot kutatni, ezekből a munkákból született meg a PhD disszertációm is.

A szoros kapcsolat a bőrgyógyászattal a mai napig töretlen mind a kutatás, mind a betegellátás területén. Így többek között a neonatális kék fény kezelés szemészeti és bőrgyógyászati hatásait vizsgáltuk iker kutatásaink során, a betegellátásban pedig a szemészeti onkológia területén jöttek újabb gondolatok: az innovatív technológiák között élenjáró elektrokemoterápiát a szemhéj-periokuláris basaliomák kezelésére közel 10 évvel ezelőtt bőrgyógyász onkológus és plasztikai sebész kollégáimmal alkalmaztuk először a világon és alkalmazzuk sikeresen és egyre szélesebb körben azóta is.

Mindezek mellett mindig igyekeztem szemészeti alapkutatással is foglalkozni, mert ez a fajta tevékenység a klinikumtól eltérő impulzusokkal tölt fel. 15 évvel ezelőtt sikerült egy olyan területre lelnem, amely a szemészetben akkoriban még fehér foltnak számított. Az SZTE SZAKK Belgyógyászati Klinika Pancreas Munkacsoportja, Prof. Dr. Hegyi Péter és Prof. Dr. Varró András, az SZTE SZAKK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet akkori vezetője segítségével tudtam megvalósítani ötleteimet és így tudtam elkezdeni vizsgálni a könnymirigy működését. A világon elsőként sikerült kidolgoznom a könnymirigy-vezetékrendszer működésének tanulmányozására alkalmas vizsgáló módszereket, ezek segítségével pedig számos olyan folyamatot sikerült leírni, ami közelebb vitt a mirigyműködés megértéséhez. A száraz szem kezelésének megoldása napjainkban a szemészeti kutatások egyik kiemelt területe. A kezelési lehetőségek jelenleg még szűkösek. Elsősorban a műkönnyel történő pótlásra és a gyulladásos tünetek enyhítésére szorítkoznak. A megfelelő terápiás lehetőségeket azonban nem lehet kidolgozni a könnytermelő rendszer működésének megismerése nélkül, ezért kutatásaink eredményei a szakterületen világszerte nagy hangsúlyt kapnak. Ma már eredményes kutatási pályázatok, nemzetközi kapcsolatok és felkérések, PhD fokozatszerzések fémjelzik az időközben önálló kutatócsoporttá fejlődött csapat, a Könnymirigy Transzlációs Kutatólaboratórium sikerességét.

Az eddig bejárt utam nagyon sok nehézséget is tartogatott, de ha az ember kellően elkötelezett, kitartó, elhiszi, hogy megvalósíthatóak az álmai, akkor nincs lehetetlen, minden akadály legyőzhető. Hiszek abban, hogy nyugalmas tenger nem nevel harcedzett hajósokat...

– Oktat, kutat, gyógyít és most már, mint dékán egy egyetemi Kar vezetéséért is felelős. Mivel tölti a szabad idejét, ha egyáltalán akad?!

– Kevés szabadidőm van, viszont muszáj időt szakítani a rekreációra. Kikapcsol és felüdít az utazás – bár ez gyakran kapcsolódik a munkához. Világot látni, új emberekkel megismerkedni és új impulzusokat szerezni rendkívül fontos. És, ami ugyancsak összefügg a munkámmal, de engem teljesen kikapcsol, az a tudományos közlemények megírása – minden bizonnyal hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy számomra ez is a rekreáció része. Emellett szeretek olvasni, rajongok a költészetért, így sok verset olvasok, antikvár jellegű önéletrajz típusú könyveket gyűjtök. Ha nem orvos lennék, akkor valószínűleg irodalomtörténészként élném az életem... Bizonyára kevesen tudják rólam, hogy hosszú éveken keresztül szenvedélyem volt a szabás-varrás, azonban sajnos ma már erre a hobbimra semmi idő nem jut.

Végezetül, ha arra a kérdésre kellene választ adnom, hogy az eddigi életem során mire vagyok a legbüszkébb, akkor egyetlen másodpercet sem kellene gondolkodnom a válaszon. A két csodálatos, ma már felnőtt nagylányomra. Egyikőjük végzett jogász, a másik negyedéves orvostanhallgató.

Pósa Tamara

Borítókép: Interjú Prof. Dr. Tóth-Molnár Edittel.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám